Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Ipolymenti lengyel menekültek

2005 Október 31-ig volt látható a Menora Saag Centrum Artisban a Lengyel menekültek az Ipoly mentén című tárlat, amely e témában az első volt Szlovákiában.

Danis Ferenc helytörténészt 2004-ben Molnár Imre ipolyfödémesi származású történész és diplomata, a varsói magyar nagykövetség volt munkatársa, a magyar külügyminisztérium lengyel referense azzal az ötlettel kereste meg, hogy az 1939–44 közti időszakról emlékkiállítást rendezzenek Ipolyságon. E korszaknak Lengyelországban hatalmas irodalma van, de magyar nyelvterületen alig ismert. Lengyelországot 1939-ben nemcsak a hitleri Németország támadta meg, hanem a szovjet hadsereg is, s ebben a kettős szorításban sok lengyel menekült az akkori Magyarország területére. „Az 1938-ban létrejött új határok miatt felszabadultak az Ipoly menti régi vámházak, és nagy hullámban megindult a menekültáradat. Erről ötven évig tilos volt beszélni, így az érintett települések lakói is keveset tudtak róla” – mondta Danis. Az első hullámban 50 ezer lengyel lépte át a határt, közülük 40 ezer katona volt. Összesen 80–100 ezer menekültről beszélnek a kutatók, mivel azonban sokan szinte azonnal továbbutaztak Nyugatra, nehéz pontos számot mondani.

A kiállításon fénykép- és dokumentummásolatok idézik fel a történteket. A lengyel–magyar kapcsolat fontos szereplője volt Antall József néhai magyar miniszterelnök édesapja, id. Antall József, aki a Lengyel–Magyar Baráti Társaság elnöke volt, majd a lengyel ügyek kormánymegbízottja, 1945-től pedig újjáépítési miniszter. Fontos szereplője volt az eseményeknek Varga Béla katolikus pap is, aki a negyvenes években a Kisgazda Párt országos elnöke és parlamenti képviselője volt. Ő alapította a balatonboglári Lengyel Gimnáziumot és Líceumot, később emigrált.

A lengyel menekültek magyarországi életéről bőséges kép- és dokumentumanyag látható a tárlaton. A vámosmikolai táborral is megismerkedhet a látogató – a hajdani menekülttáborok közül egyedül itt avattak emléktáblát. Olexáné Varjú Ilona – aki a megnyitón is jelen volt – 14 éves kislányként élte meg a vámosmikolai eseményeket, s 1998-ban jelentette meg visszaemlékezéseit. Az ipolyszalkai, az ipolybalogi és az ipolyhídvégi táboroknak és gyűjtőhelyeknek is emléket állít a tárlat. Nemcsak pillanatfelvételek mutatják be a táborok életét, hanem a menekültek feljegyzései, tudósítások is olvashatóak a „magyar lovagiasságról”.

A fénymásolt térképek és listák tanúsága szerint az akkori Magyarországon 141 tábor és gyűjtőhely volt, ezek közül 15 az Ipoly mentén, a mai Szlovákia területén összesen 34. A lengyel–magyar barátságról tanúskodó több mint húsz könyv és füzet is megtekinthető egy tárlóban. Fontos része a kiállításnak a Magyarországon élő lengyel grafikus Trojan Marian Józef két linómetszet-sorozata, a magyar millennium egy lengyel szemével, amely a két nép történelmének érintkezési pontjait, párhuzamait mutatja be húsz kettős képben. A magyarországi lengyelek havilapja, a Polonia Wegierska cikkeiből is olvasható néhány, a témát érintő írás.

 Részletesebb hiteles  informácioimat a "Menekült Rapszódia" " Lengyelek Magyarországon  1939-1945"   levéltáti kutatási adatok.

A Menekült Rapszódia Könyvesboltban hozzáférhető. "Lengyelek Magyarországon "Danis Ferenc, Országos levéltárban olvasható.

A lengyel sors társainkat nem kell bemutatni,  a mikolai helyzetük, emlékezetem alapján, teljes hitelességgel van leírva, lengyel  tisztek tollából.

Ismertem Mojzsit is az élelmiszer bevásárlójukat, még a szüleimtől is vásárolt, ismertem Poldi nevű cipész menekültet, aki oda nősült, jelenlegi Családját is ismerem Vámosmikolán élnek ismerem Vajsz Mariska testvéreit, rokonait, tudom, hogy a leszármazottjai még ma is ellátogatnak a Vámosmikolán évenként megtartandó, rokoni összejövetelekre, un. "Vajsz-napok"-ra..

A könyvben  egy pár-oldalt ír Lehoczki Józsefné, Szül: Varjú Ilona, aki már a mikolai temetőben pihen.  Sajnálom, hogy nem Olexa Józsefné ír, vagy legalább is nem  Ő  méltatja a szép Vajsz Mariskát. Lengyel tisz tollából kell meg tudni a szép, feketehajú Vajsz Mariska, hogy lett lengyel feleség, három gyermek anyja. Korban is egyidősek voltak,/ 1-2 év  eltérés lehetett./  A lengyel zsidók sorsa a  zsidóüldözéssel függ össze, amire visszatérek még, a mikolai zsidóságról való megemlékezéseimben.

Emlékeim gyermeki emlékek, melyeket egy-egy történet formájában tudok csak feleleveníteni, amelyeknek személyes tanuja, megélője voltam.

A hiteles történetekhez levéltári kutatásokat is , könyveket is el kell olvasni, mely az Ipolymenti zsidósággal lehet csak beszélni róluk.

 www.pintermargit.eoldal.hu/fenykepek/vamosmikola/