Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Mikolai igazságszolgáltatás

1947. szeptemberében csépeltünk (utoljára) lucernamagot, az Ipoly melletti „Szakállas”-i híd melletti gazda földjén. Messze van a falutól. Két testvérem, Édesapám kinn voltak a cséplőgépnél. Nővérem volt a kévevágó, mert már a „banda befejezte a munkáját, a

cséplőgépet is már hazahúzatták és otthonról kellett kimenni a gazdához. Összejött a csapat.
Napközbe, még nem volt tanítás én is kigyalogoltam a Szakállasi tagra, gyönyörködni, bámészkodni, örülni az Ipoly szépségének. Ott, különösen szép egyenesen halad Mikola-Szob felé. Látom, közeledik a Nővérem, Ilonka és mondja, hogy képzeld, itt van a Cézár, a (Feleségem állati ügyei dossziéból) tavaszi vásárkor ellopott kiskutyánk. Akkor még a faluszélen volt a vásár, előttünk ment el minden és mindenki, aki a vásárba ment. Már anya nélkül, de még kiskutya volt, Nővérem hozta Budapestről. Erre, még meg sem szólaltam, mellettem volt a „cézi”, de már jóval nagyobb. Áprilisban, 3 hónapos korában láttam utoljára. Meg sem kellett szólítani, csak a hangom hallotta meg. Ugrált, nyüszített örömében, a kutyát a munkások hazahozták. Röviddel utána, jött a rendőr és az új tulajdonos. „Elhozták a kutyámat”, mondta Baka Flóri. Fényképek előkerültek, tanúk a Belák Jancsi, aki a gépnél dolgozott és a szomszédunk volt. Nem tudott a rendőr semmit tenni. Látta, hogy igazunk van. Megszólalt a rendőr: vigyük a kutyát a bíróhoz. Bíró: reggelig a padláson lesz megkötve, enni, inni kap. Ahová reggel megy a kutya, az a tulajdonos. Elengedték, magára hagyták a kutyát, reggel félnyolckor, a ház előtt ült a kapuban, a bíró kutyája kíséretében.
Azután senki sem kereste többet a cézit. Otthon boldogan elfoglalta régi helyét és időnként Fürjenc meglátogatta, aki fiú kutya volt. A cézi meg lány.

Egy bíró így ítélkezett, a Tanácselnök, meg azt is ránk fogta, aminek az ellenkezője bizonyítható volt.

 A községi bírák hatásköre hármas volt.

Hatáskörében a községi bíró vagy önállóan, individuális hatósági szervként, vagy elöljárótársaival (esküdtek -esküt, hitet tett emberek-, községi jegyző stb.) együttesen intézkedett.

 Vámosmikola Bírái:

A Szabó nevek ismétlése, nem a rokoni kapcsolatot jelenti, csak név-rokonok.

A falu lakóságának a házasodási kapcsolatait több helyen is fellelhetjük.

Van olyan család, ahol vérrokonságot nem lehet fellelni, és a család minden tagja "Szabó" Pl:Anya, apa, gyermek, annak felesége, annak szülei és gyermekei, annak férje.

 

Tulczer... a név beazonosítását nem tudtam elvégezni,okmányok hiányába,

csak hagyományok, emlékek után, ma is élő személyek segítségével.

Andrékovics Ádám 1920-ig

Szabó Pál 1920-tól

iskolaszeki-ules.jpg

 

 

Dávid Pál templomgondnok

 

Gyürki Endre plébános

 

Mundy Béla   kántortanító

 

Szabó Pál bíró

 

 

 

 

 

 

Dávid Pál 1943

david-pal.jpg

 
 
 
 
 
Szabó Pál 1947-ben még Ő volt a falu utolsó igazságszolgáltatója:

 

A dátumok  nem pontosak, csak a bírák sorrendje pontos, az adatokat frissítéskor pontosítom. 

 

 

 

A falusi bírók emlékét, még a néphagyomány is megőrizte, nótáiban:

 

"Bíró uram, bíró uram, bevádolok valakit,
Mert a szeme, szemefénye,ha rá ránézek, megvakít.
Bíró uram, bíró uram, tegyen törvényt, ha lehet,
Barna kislány szemefénye, egyszer néztem csak beléje,
Elvette az eszemet.

Bíró uram, bíró uram, tegyen törvényt igazán,
Mondja ki az ítéletet, bűnös az a kisleány,
Mert a hamis tekintete, szíve, szeme, orcája,
Büntetése rabság legyen, börtönőrnek engem tegyen,
Engem adjon hozzája.

Bíró uram, bíró uram, bevádolom magamat,
Megszegtem az oltárnál tett hűségeskü szavamat.
Bíró uram, bíró uram, tegyen törvényt, ha lehet,
Az egyiket elfeledtem, a másikat megszerettem,
Büntessen meg engemet."

 

"Haragszik a pusztabíró, becsületem bántja,
Mért járok az udvarába, a szememre hányja.
Nem járok én csikót lopni, Isten, ember látja:
Miért is van a bírónak kökényszemű lánya.

Jaj Istenem, mi lesz velem, mit kellene tennem?
Kimondta a puszta biró, vasra veret engem
Hogyha tud, hát verjen vasra, a betyár nemjóját
Saját lován lopom el a kökényszemű lányát. "

 

A községi bírót a község választópolgárai a főszolgabíró által kijelölt három személy közül magának a főszolgabírónak vagy helyettesének elnöklete alatt tartott tisztújító székben nyílt szavazással, általános szótöbbséggel, 3 évre választották. Személyével kapcsolatban elvárás volt, hogy igazságos, jószívű, józan, szorgalmas, erkölcsös és példaadó életvitelű legyen. Másrészről összeférhetetlenségi szabályok is vonatkoztak rá: nem lehetett például a jegyzőnek, illetve a pénztárosnak közeli családtagja. A községi birói hivatalt – rendkivüli akadályoztatás eseteit kivéve – a megválasztott köteles volt elfogadni és legalább egy évig viselni. Azt, hogy fizetést kapjon-e, a község szabályrendeletileg állapította meg. A községi bíró kártérítési, illetve büntetőjogi ügyekben más állampolgárokkal megegyezően rendes jogi úton perelhető volt, hivatali ténykedésével kapcsolatban pedig a felsőbb közigazgatási hatóságok (a főszolgabíró, másodfokon az alispán, harmadfokon pedig a közigazgatási bizottság) vonhatták fegyelmi felelősségre.

Alárendeltje a kisbíró volt, aki egyrészt a hivatal működtetésével kapcsolatos tevékenységeket látott el, másrészt az ő feladata volt a rendeletek, közlemények kihirdetése, „kidobolása”.