Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Fecskék

fecskek.jpg

"A fecskék délre szállnak” Illés Sándor /született 1914./ Temerin/

 
…A nyár a végét járta, a fecskék hosszú sorokban gubbasztottak, a villanydrótokon, útra készülődtek. Sebők kitekintett az ablakon, s erről az a sánta fecske jutott az eszébe, amiről egyszer László mesélt. Az még most sem tisztázódott, honnan tudott a sárgarigóról.
…Később a nyitott ablakhoz állt, nézte az előbbi felhőt, amely lassan elcsúszott a nap elől. Ismét derűs fényben fürdött az udvar, csivitelni kezdtek az előbb elhallgatott madarak. Fecskecsapat körözött a tetők felett. Maholnap a fecskék is indulnak. Tavaszra pedig visszajönnek.
Lehet, hogy lecsendesül belsejében a vihar, Ágnes is visszatér majd egyszer velük”.            
 
Emlékeim a fecskékről.
Általános iskolás koromban, iskolába menet előtt bejött értem Szabó Bözsi, mert velünk szemben laktak és mindég együtt mentünk- jöttünk az iskolából. Egyik reggel szalad, „gyere gyorsan, nézd meg, hogy gyülekeznek a fecskék előttetek a villanydróton. Feketéllett a drót, meghajolt, majd leszakadt. „Most fognak indulni, várjunk még egy kicsit.” Még volt egy kis idő. Nem indultak…mikor délben jöttünk haza, édesanyám közölte, „ már 11 órakor elmentek…”
Minden évben figyeltük később, mindég szeptember 8-án gyülekeztek. Amikor nem indultak útnak, hosszú ősz volt.
/Sokáig nem értettem, miért előttünk gyülekeznek? Így szokták meg az öregektől, mert csak előttünk volt villanyoszlop és vezetékrendszer. Édesapámnak meg kellett venni egy villanyoszlopot, hogy elsőnek be tudja vezettetni a villanyt hozzánk, a fölvégbe. / két éve helyezték el az eredeti helyéről, 30 méterrel jobbra, azóta sötétség van előttünk, mert ahol van oszlop, a világítást elborítják az utcai diófák, hogy látni se, közlekedni se lehet tőlük. Ez a diófa ügy fájó seb, de ki kell mondani, hogy olyan fölösleges, káros az utcán, mint a hajszál a levesbe, nem odavaló. A fejen szép. /
 
Több éve próbálkoztam, a megfigyeléssel, de nem sikerült a dátumot egyeztetni velük, nem tudtam hazamenni, csak 12-én szilvalekvárt főzni, mert annak akkor van az ideje: Mária neve napján.
Az idén sikerült megfigyelni és lefényképezni a gyülekezésüket. Gyűltek- gyűltek, olyan alacsony repüléssel, hogy a cica is el tudta volna őket kapni. De nem indultak. Megvártak a jövő héten  
1 hét múlva látom, hogy a fecskék még köröznek. Itt maradtak. Hosszú őszt jelent…De aznap el is mentek, mert másnap reggel már nem láttam a szállingózást.

A mi kamránkban is befészkelte magát egy fecskepár, már vagy 30 éve, de gondolom ,a kisfecskék közül mindég maradt, annyi, hogy a régi fészekbe is jusson, hazatalált. Mostantól zárva van a kamraajtónk, mert befészkelt egy fecske, és egész nyáron ki kellett támasztani az ajtót, kőműves munkát nem lehetett végezni, mert a fagerendára rakta a fészkét, a plafonra, már 30 éve.

fenykep0337.jpg

Fészekrakás története. Szokása a fecskéknek, hogy eresz alá, istállóba, kamrába, védett helyre rak fészket, sárból. Az azt jelentette részünkre, hogy ki kellett rögzíteni az ajtót, egész nyárra, nehogy valaki véletlen becsukja az ajtót. A fecskénk mindég visszajött, legalább is 1 a fészekaljból, megtalálta a fészket. Már-már azt hittük, hogy nincs fecske, sokszor olyan csönd volt, de a nyomokat lehetett látni, az ott tartózkodásuknak, a friss ürülékükről, mert utolsó madár, aki a fészkébe piszkít.

Egyszer, mégis csak leverte valaki, nem szándékosa, a villa nyelével leütötte, tele kis , repülni nem tudó tollas fecskével. Nővéremmel történt. Hirtelen azt vette észre, hogy rengeteg nagy fecske érkezett a csivitelés helyszínére. Mind akart valamit csinálni. Csináltak is. Nővérem összeszedte őket és kitette egy nagy db rongyra, az ölfa tetejére, amely pár méterre volt a kamrától. Várt.
Nem tudott, még gondolkozni sem a sajnálattól, mire magához tért ámulatából, a nagyfecskék, az idegenek is, már hordták a sarat, szalmaszálat és Ő figyelte, hogy el- tűntek a kicsik. Kissé meglepődött, hogy cicák sem jöttek, kicsik sincsenek, mi lett itt? A macskától féltette. De nem jött a macska, csak került-fordult kész lett a fészek , és mit ad Isten, hordják a kismadarakat…Azt az örömcsivitelést…amikor nővérem elmesélte, kihullottak az én szememből is a könnyek..
A fészek ma is meg van, le is van fényképezve és látom, minden évben van benne fecske, látni a kis fekete hátukat, meg a többit… Már a szak- munkás számolja, mikor is lehetne a plafont meg a falat rendbe -hozni, vagy március előtt, vagy kisasszony napja után, amikor már elmentek, mert a fecskék elvándorolnak, „délre szállnak” melegebb tájra.   Eresz alatt fecskefészek,,,fecskemadár…de hogyha már én nem élek, azért nálunk rakjál fészket
Lesze tavasz, lesz-e még nyár?

Te voltál itt a múlt nyáron, nem hagytál, itt, mint a párom.