Bemutatkozás
Szakmai önéletrajz
Neve: Pintér Margit (született: 1937)
Végzettségei:
– Gimnáziumi érettségi (1958)
– Állami betegápolói oklevél (1960)
– Transzfúziós tanfolyami bizonyítvány (1964)
– Egészségügyi Főiskola szakoktatói szak, andragógia is (1980)
– Semmelweis Egyetem. Egészségtudományi kar szaktanári szak, andragógia is (2007)
Szakmai tevékenysége:
Ápolás: - 15 év kórházi betegápolás (1958–1971 és 1981–1983)
belgyógyászati, intenzív, sebészet, szívsebészet, gyermeksebészet
Kisklinikumok: szülészet, bőrgyógyászat, urológia, Ideggyógyászat, pszichiátria
- Fül-orr gégészet, szemészet
- 9 év otthoni szakápolás (1997-től)
Oktatás: - 34 év egészségügyi szakközép és szakiskolai oktatás (1986-tól)
- egészségügyi szakoktató (1971–81)
- szakmai igazgató (1983–96) egészségügyi szakközépiskolában
Felnőttképzés:
- 20 év felnőttképzési gyakorlat (1986-tól)
- szakmai igazgató (1986–92) egészségügyi szakközépiskolában
- szakmai vezető/oktató (1992-től) képző alapítványnál
Egyéb: - 1992-ben alapítványt tesz (Rászorultjaink Szakképzéséért Alapítvány)
- 1994-ben elkészíti a jelenleg 31 5012 01 OKJ számú ápolási asszisztens képzés első kerettantervét és programját, mely az illetékes miniszter általi jóváhagyást kap.
- Általános iskolai tanulmányaimat, 1952-ben fejeztem be, nem továbbították a felvételi kérelmemet (kitűnő bizonyítvány).
- Független állami vizsgabizottság jelenlétében, Országos Képzési Jegyzékben nyilvántartott (OKJ-s) bizonyítvány, mely ma is érvényes
- Az 1. sz. ápolási asszisztensi bizonyítványt az Alapítványom adta ki és amely azóta is működik.
Viseltem származásom bélyegét, kitűnő bizonyítványommal, még a felvételi kérelmemet sem küldték tovább a középiskolába.
Nehezebb körülmények közt, mint testvéreim (akik egyházi iskolákba jártak) elvégeztem a középiskolát, majd az Orvosi Egyetemre adtam be a jelentkezési kérelmemet, kétszeri jelentkezés után sem vettek fel. Célom volt az orvosi pálya. A minősítés, még ott is utolért, amelyet Vámosmikoláról, a pártbizottság küldött. Módom volt megnézetni az elutasítás okát. Aki megnézte, korábban, míg Ő is odajárt, a felvételi Bizottság tagja volt: a következőket mondta: „ha kitűnő lettél volna, és csak egyedül jelentkeztél volna, akkor sem vettek volna fel”. Hogy miért nem mondta meg, de nem is érdekelt. Ez volt a jutalom, hogy Édesapám, a hazája parancsát, Szibériában teljesítette.
De megsegített az Isten, és egy Főiskolai diplomát és egy Egyetemi diplomát szereztem, a Semmelweis Egyetem, Egészségtudományi Karán. A vámosmikolai iskolában akkor ott végzett tanulók közül két diplomát egy sem szerzett.
Ezzel tartoztam szüleim emlékének, a határtalan küzdelmükért és szeretetükért. Nem szakadtam el szülőfalumtól, nagyon szeretem Vámosmikolát, ma is hazajárok, segítek az eü. Oktatásban, Otthoni szakápolásban a környék falvaiban, gazdaembereknek, ahol tudok. Otthoni szakápolói vállalkozást indítottam be, amíg el nem lehetetlenítették, mint minden mást, ami felvirágoztatta Vámosmikolát és járási központtá tette, amíg a közigazgatást át nem szervezték.