Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Bemutatkozás

Szakmai önéletrajz

 Neve:         Pintér Margit (született: 1937)

 

Végzettségei:

– Gimnáziumi érettségi (1958)
– Állami betegápolói oklevél (1960)
– Transzfúziós tanfolyami bizonyítvány (1964)
– Egészségügyi Főiskola szakoktatói szak, andragógia is (1980)
– Semmelweis Egyetem. Egészségtudományi kar szaktanári szak, andragógia is (2007)

 Szakmai tevékenysége:

Ápolás:  - 15 év kórházi betegápolás (1958–1971 és 1981–1983)

          belgyógyászati, intenzív, sebészet, szívsebészet, gyermeksebészet

Kisklinikumok: szülészet, bőrgyógyászat, urológia, Ideggyógyászat, pszichiátria

              - Fül-orr gégészet, szemészet

              - 9 év otthoni szakápolás (1997-től)

Oktatás: - 34 év egészségügyi szakközép és szakiskolai oktatás (1986-tól)

               - egészségügyi szakoktató (1971–81)

               - szakmai igazgató (1983–96) egészségügyi szakközépiskolában

Felnőttképzés:

                     - 20 év felnőttképzési gyakorlat (1986-tól)

                     - szakmai igazgató (1986–92) egészségügyi szak­közép­iskolá­ban

                     - szakmai vezető/oktató (1992-től) képző alapítványnál

Egyéb:    - 1992-ben alapítványt tesz (Rászorultjaink Szakképzéséért Alapítvány)

                               - 1994-ben elkészíti a jelenleg 31 5012 01 OKJ számú ápolási asszisztens képzés első kerettantervét és programját, mely az illetékes miniszter általi jóváhagyást kap.

- Általános iskolai tanulmányaimat, 1952-ben fejeztem be, nem továbbították a felvételi kérelmemet (kitűnő bizonyítvány).

- Független állami vizsgabizottság  jelenlétében, Országos Képzési Jegyzékben  nyilvántartott (OKJ-s) bizonyítvány, mely ma is érvényes

     - Az 1. sz. ápolási asszisztensi bizonyítványt az Alapítványom adta ki és amely azóta is működik.     

Viseltem származásom bélyegét, kitűnő bizonyítványommal, még a felvételi kérelmemet sem küldték tovább a középiskolába.

Nehezebb körülmények közt, mint testvéreim (akik egyházi iskolákba jártak) elvégeztem a középiskolát, majd az Orvosi Egyetemre adtam be a jelentkezési kérelmemet, kétszeri jelentkezés után sem vettek fel. Célom volt az orvosi pálya. A minősítés, még ott is utolért, amelyet Vámosmikoláról, a pártbizottság küldött. Módom volt megnézetni az elutasítás okát. Aki megnézte, korábban, míg Ő is odajárt, a felvételi Bizottság tagja volt: a következőket mondta: „ha kitűnő lettél volna, és csak egyedül jelentkeztél volna, akkor sem vettek volna fel”. Hogy miért nem mondta meg, de nem is érdekelt. Ez volt a jutalom, hogy Édesapám, a hazája parancsát, Szibériában teljesítette.

De megsegített az Isten, és egy Főiskolai diplomát és egy Egyetemi diplomát szereztem, a Semmelweis Egyetem, Egészségtudományi Karán. A vámosmikolai iskolában akkor ott végzett tanulók közül két diplomát egy sem szerzett.

Ezzel tartoztam szüleim emlékének, a határtalan küzdelmükért és szeretetükért. Nem szakadtam el szülőfalumtól, nagyon szeretem Vámosmikolát, ma is hazajárok, segítek az eü. Oktatásban, Otthoni szakápolásban a környék falvaiban, gazdaembereknek, ahol tudok. Otthoni szakápolói vállalkozást indítottam be, amíg el nem lehetetlenítették, mint minden mást, ami felvirágoztatta Vámosmikolát és járási központtá tette, amíg a közigazgatást át nem szervezték.